Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
Kiemelt események

Folyóirat
 
A folyóirat további lapszámainak publikálása folyamatban van.


Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Differenciált pajzsmirigy carcinoma: prognosztikai faktorok vizsgálata
Magyar Sebészet 2001;54(2):69-74 Magyar Sebész Társaság

A differenciált pajzsmirigy carcinoma prognózisát és hosszú távú kimenetelét befolyásoló faktorokat már többen vizsgálták. Az viszont nem tisztázott, hogy a magyarországi mérsékelt jódhiány befolyásolja-e a korábban jó jódellátottságú területeken vizsgált faktorok jelentőségét azon túlmenően, hogy a follicularis carcinoma előfordulását megnöveli. Az 1971 és 1997 között intézetünkben operált 472 differenciált pajzsmirigy carcinomas (372 papillaris és 100 follicularis) betegből 423 beteg adatainak retrospektív elemzését végeztük el. A szövettani blokkokat újraértékeltük és ha kellett, revideáltuk. Az egyes faktorok vizsgálatánál a Kaplan-Meier eljárást használtuk. Az öt-, illetve tízéves túlélés a papillaris csoportban 93 és 89%, míg a follicularis csoportban 92 és 80% volt. Független változóként vizsgálva a tumor extrathyreoidealis jelenléte (papillaris p = 0,000, follicularis p = 0,000), a nyirokcsomó metastasis (papillaris p = 0,000, follicularis p = 0,011), a távoli áttét (papillaris p = 0,000, follicularis p = 0,000), a 40 év feletti kor (papillaris p = 0,000, follicularis p = 0,000) a túlélést negatívan befolyásolta. A tumor multifocalis megjelenése, a nem, a sebészi beavatkozás típusa (a total vagy near-total thyreoidectomia a near-total thyreoidectomiánál kisebb radikalitású beavatkozással szemben), és a lymphocytas infiltratio nem befolyásolta szignifikánsan a túlélést. A jódellátottság a túlélésre nem volt hatással, de a jódhiányos területeken a follicularis carcinoma gyakoribb volt. A Cox regressziós analízis során külön elemezve a papillaris és follicularis carcinomákat, a papillaris csoportban az extrathyreoidealis terjedés (p = 0,008), a nyirokcsomó metastasis (p = 0,004), a távoli áttét (p = 0,000), a 40 év feletti kor (p = 0,000), míg a follicularis csoportban csak az extrathyreoidealis tumor jelenlét (p = 0,019) és a távoli áttét (p = 0,000) bizonyult szignifikáns negatív prognosztikai faktornak.

Szemlélet- és stratégiaváltás a jóindulatú mellékvesedaganatok sebészi kezelésében. Laparoszkópos adrenalectomia
Magyar Sebészet 2001;54(2):75-79 Magyar Sebész Társaság

1995 és 1999 között 51 unilaterális és egy bilaterális adrenalectomia történt a DEOEC I. sz. Sebészeti Klinikáján.1999 májusa óta 11 alkalommal végeztünk sikeres laparoszkópos adrenalectomiát. Három betegben vérzés miatt végzett konverzió után a műtét hagyományosan fejeződött be. Egy további konverzióra a mellékvesében lévő kéregadenoma laparoszkópos eltávolítása után került sor, mivel a vena cava inferior mögött lévő és a mellékvese adenomával nem összefüggő, malignitás gyanút is felvető tumor laparoszkópos úton nem volt eltávolítható. Ezt a malignus neuroendocrin tumort a nyílt műtét során is csak a jobb vena renalis időleges átvágása után lehetett eltávolítani, majd ezután a renális vénát rekonstruáltuk. A laparoszkópos műtétek során szövődményt egyszer (PTX) észleltünk, vérigény nem jelentkezett, keringés instabilitás nem fordult elő. Az átlagos laparoszkópos műtéti idő már az eddigi műtétek alatt elérte a hagyományos, nyílt adrenalectomiák átlagát. A kórházi ápolási és a munkába állásig eltelt idő egyaránt jelentősen megrövidült. A posztoperatív fájdalomcsillapító igény látványosan csökkent, a kozmetikai eredmény kiváló. Összefoglalva: a transzperitoneális laparoszkópos adrenalectomia a benignus, 6 cm-nél kisebb mellékvesedaganatok esetén a legelőnyösebb választás. Az eddigi tapasztalatok alapján a technikailag jól felkészült sebészteam minuciózus, preparatív szövet- és szervkímélő módszerek alkalmazásával biztosan elkerülheti a hormonaktív daganatokból származó nehezen kezelhető hypertoniához vezető katekolamin kiáramlást és a műtéti szövődményeket. A laparoszkópos technika parciális mellékvese eltávolítást, enucleatiot is lehetővé tesz.

Laparoszkópos cholecystectomiák szövődményei
Magyar Sebészet 2001;54(2):80-83 Magyar Sebész Társaság

A laparoszkópos cholecystectomia elterjedésével megnövekedett az epeúti sérülések száma. A szerzők 8 éves anyagukban elemzik a szövődmények alakulását, különös tekintettel az epeutak sérüléseire. Ezen időszak alatt 1657 laparoszkópos cholecystectomiát végeztek. Huszonnyolc esetben észleltek szövődményt az intra- és posztoperatív időszakban (1,68%). Nagy epeúti sérülés 7 esetben (0,42%), míg Luschka-járatból származó epecsorgás10 esetben fordult elő (0,62%). 3 vérzéses szövődményt, 2 duodenum sérülést és 3 súlyos hasüregi fertőzést észleltek. Négy beteget vesztettek el (0,24%).

A vastagbél diverticulitisek sebészi kezelése
Magyar Sebészet 2001;54(2):84-85 Magyar Sebész Társaság

A colon egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége a diverticulosis, amely elsősorban az idősebb korosztálynál fordul elő. Legtöbbször gyulladás alakul ki, mely sokszor akut hasi kórképhez vezet. A szerzők a colon diverticulumok gyulladásos szövődményeinek műtéti megoldását és az elektív műtétek eredményeit ismertetik; 61 akut és 10 elektív műtét eredményeit értékelik. A szövődmények és műtéti lehetőségek ismertetése mellett meghatározzák az általuk alkalmazott elektív műtét pontos indikációit is.

Enterovaginális sipoly kezelése mucous fistulával
Magyar Sebészet 2001;54(2):86-87 Magyar Sebész Társaság

Az enterovaginális sipoly kialakulásának oka leggyakrabban hasi tumor, gyulladásos bélbetegség, előzetes sugárterápia. A sipoly spontán bezáródása előfordul, mégis az esetek több mint felében műtét szükséges. A mortalitás 15-25% közé tehető. A tumoros alapbetegséggel küzdő beteg életminőségét az enterovaginális fistula lényegesen rontja. Ezen megalázó helyzet megoldására alkalmaztuk a sipolyt alkotó vékonybélkacs kirekesztésével a mucous fistula képzését. A bélfolytonosságot anastomosissal helyreállítva a beteg életminősége lényegesen javul. Három esetben alkalmaztuk ezt a megoldást minden szövődmény nélkül. Ezzel a műtéti technikával alternatív, életminőség javító módszert ajánlunk megfontolásra.

A herediter nonpolyposis colon carcinoma felismerésének gyakorlati jelentősége
Magyar Sebészet 2001;54(2):88-90 Magyar Sebész Társaság

Herediter nonpoliposis colon carcinoma (HNPCC) az összes vastagbélrák eset több mint 5%-ában diagnosztizálható klinikailag, attól függően, hogy milyen szigorú kritériumokat alkalmazunk. A betegség autoszómális domináns módon öröklődik, de penetrációja nem 100%. A biztos diagnózishoz az ún. mismatch repair gének germline mutációját kell DNS vizsgálatokkal kimutatni. A hazai gyakorlatban még kivételnek tekinthető vizsgálatokat külföldön már több helyen rutinszerűen alkalmazzák. A szindróma felismerése azért fontos, mert így a betegek gondozásba vehetők és időben gyógyíthatók. Saját esetünk ismertetésén keresztül foglaljuk össze az ide vonatkozó legfontosabb ismeretanyagot.

Vesetranszplantált betegek akut hasnyálmirigy-gyulladása
Magyar Sebészet 2001;54(2):91-94 Magyar Sebész Társaság

A vesetranszplantációt követő hasnyálmirigy-gyulladást Starzl írta le először 1964-ben [19]. Súlyos szövődménnyel járó megbetegedés előfordulása 2,3-6,8% között változik. A rizikótényezők számát az átlag populáció rizikófaktorai mellett számos egyéb tényező növeli, pl. urémia, zsíranyagcsere zavar, polycystás vese, az immunszuppresszív gyógyszerek, cytomegalovírus fertőzés stb. A transzplantált beteg akut pancreatitisének - legmodernebb szemlélettel történő kezelése ellenére is - mortalitása jóval magasabb (53-60%), mint a nem transzplantált betegeké.

A DEOEC I. sz. Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztályán 1991. június 27-től 2000. december 31-ig 348 kadáver vese átültetést végeztünk. Ez idő alatt kilenc akut hasnyálmirigy-gyulladást észleltünk 8 betegben. Előfordulási gyakorisága: 2,56%. Közleményünkben a kilenc vesetranszplantált beteg kórlefolyását elemezzük különös tekintettel az immunszuppresszív gyógyszerekre. Rizikótényezők: Egy beteg csak Cyclosporint, négy Cyclosporint és Szteroidot, egy Cyclosporint, szteroidot és Azathioprint kapott, három Cyclopsorin, szteroid, Mycophenolat Mophetil kezelésben részesült. A kilenc transzplantált beteg közül hat esetben többszervi elégtelenséget (vese, tüdő, máj) észleltünk az első vizsgálatkor és háromhoz hashártyagyulladás is társult. A korai jejunalis táplálás, intenzív terápia, antibiotikus kezelés, CT vizsgálattal történő követés, necrektomia, onkotomia ellenére mind a három betegünk meghalt szeptikotoxikus állapot előidézte többszervi elégtelenségben (33,3%-os mortalitás). További hat betegünk gyógyult.

Következtetések: Az akut pancreatitis mortalitása jóval magasabb az immunszupprimált betegekben. Az etiológiai faktorok szerepe nem egyértelmű az akut pancreatitis kialakulásában. Mégis minden lehetséges rizikótényezőt figyelembe kell venni a transzplantált beteg immunszuppresszív kezelésének megkezdésekor és a gondozása során. Az immunszuppresszív gyógyszerek optimális beállításával csökkenthetjük a hasnyálmirigy-gyulladás előfordulását, azonban a kórlefolyást - az irodalmi adatokkal megegyezően - a legmodernebb kezeléssel sem lehet lényegesen javítani.

Változások a calcium anyagcserében vesetranszplantációt követően
Magyar Sebészet 2001;54(2):95-100 Magyar Sebész Társaság

Prospektív vizsgálat történt a calcium anyagcserében bekövetkező változások tanulmányozására vesetranszplantációt követően. 139 recipiens kapott calcium szubstituciót (1. csoport), míg 81 beteg esetében alfacalcidolt (2. csoport) alkalmaztak. A laboratóriumi vizsgálatok során összehasonlításra került mindkét csoportban a szérum Ca, P, Mg, alkalikus foszfatáz (AP) koncentráció, valamint az intact parathormon szint (i-PTH) a transzplantáció előtt, majd azt követően 24 hónapig. Az osteoporosis mértékének meghatározására csontdenzitometriás vizsgálatok történtek. Mindkét csoportban a szérum Ca szint szignifikáns növekedését és a szérum P koncentráció szignifikáns csökkenését észlelték az átültetés után. A transzplantációt követően az átlagos szérum Mg és AP koncentráció mindkét csoportban a normál tartományon belül volt. A 2. évben az i-PTH koncentráció szignifikánsan csökkent mindkét csoportban. Az 1. csoportban az i-PTH szint 17,1 pmol/l-ról 9,3 pmol/l-re, míg a 2. csoportban 17,7 pmol/l-ról 7,9 pmol/l-re változott. A csontdenzitometriás vizsgálatok mind a két csoportban osteoporosist igazoltak. A 12. és 24. hónapban a lumbalis gerincen a csontdenzitás (BMD) 90,8% és 86,9% volt az 1., és 85,3%, ill. 81% a 2. csoportban. A femurnyak régióban a 12. és a 24. hónapban mért BMD 84,4% és 85,5% volt az 1., és 82,0%, ill. 81,3% a 2. csoportban. A csontok ásványanyag tartalmának csökkenése nem különbözött szignifikánsan egymástól a két csoportban. A transzplantációt követő két évben csontnecrosist az 1. csoportban hat, a 2. csoportban pedig kilenc betegben észleltek. Az eredmények azt mutatják, hogy a vese-transzplantációt követően a szérum Ca és P szint hamar normalizálódik. Az átültetés után az alfacalcidollal kezelt betegekben nagyobb mértékben csökkent az i-PTH szint a calcium pótlást kapott csoporthoz képest. A denzitometriás vizsgálatok mindkét csoportban mérsékelt csontritkulást igazoltak az alfacalcidol kezelés ellenére.

A cardiovascularis rizikófaktorok alakulása vesetranszplantáció után
Magyar Sebészet 2001;54(2):101-104 Magyar Sebész Társaság

Cadaver vesével átültetett 115 férfi és 77 nő szérum kreatinin, húgysav, homocystein, Cystatin C, össz-cholesterin és triglycerid koncentrációját vizsgálták hat hónappal a vesetranszplantáció után. Figyelemmel kísérték a testtömeg index alakulását, és bioelektromos impedancia segítségével meghatározták a test zsír- és víztömegét és kiszámították az intra- és extracelluláris térfogat hányadosát. A beültetett vese jó működésével mind a kreatinin, mind a Cystatin C értékek szignifikánsan csökkentek az átültetés előttiekhez képest( p<0,001), valamint jó, pozitív korrelációt igazoltak a kreatinin és Cystatin C, valamint homocystein koncentrációk között (r = 0,5315 nőkben, r = 0,3189 férfiakban). A mérsékelt hyperhomocysteinaemia mellett hypercholesterinaemiát és a betegek jelentős százalékában (36,49%) emelkedett BMI-t mutattak ki. A testsúly gyarapodását a test zsírtömegének és térfogatának növekedésével igazolták a bioimpedancia elemzés során. A megfelelő compliance betegek intra- és extracelluláris térfogatának hányadosa 1,67, ill. 1,79 között volt. A vérnyomásmérések a megfelelő antitenzív kezelés mellett gyakori non-dipperjelenséget, az éjjeli magas vérnyomásértékek mellett negatív diunalis ritmust észleltek. Az átlag vérnyomásértékek férfiakban 148/81 ą 13,2/4,8 Hgmm, ill. nőkben 133/84 ą 15,3/9,8 Hgmm voltak. A szerzők hangsúlyozzák a cardiovascularis rizikófaktorok rendszeres monitorizálás jelentőségét a cardiovascularis szövődmények megelőzése céljából.

Fejlődés és szemléletváltás az arteria carotis sebészetében Debrecenben
Magyar Sebészet 2001;54(2):105-109 Magyar Sebész Társaság

Debrecenben, az I. sz. Sebészeti klinikán 1985 óta végeznek műtéteket a supraaorticus ereken. Az első öt évben csak szórványosan, évi 2-3 carotis rekonstrukció történt. 1990 és 1996 között a műtétek száma alig érte el az évi húszat, bár a posztoperatív komplikációk száma ennek ellenére 1% körül maradt. 1997-től megduplázódott, 1999-től pedig négyszeresére emelkedett a carotis regio műtéti beavatkozásainak száma.

Szerzők az utolsó hat év beteganyagát elemezték. Ebben a periódusban 258 műtétet végeztek. Egyoldali szignifikáns stenosis 159 (61%) betegben, kétoldali súlyos stenosis vagy occlusio egyik oldalon 99 (38,6%) alkalommal fordult elő. Műtétre került betegeik 22,4%-a állt angina miatt coronaria revascularisatiós műtét előtt, 5,4%-a volt vitiumos és billentyűcserére várt. A betegek 24%-a elektív, alsóvégtagi helyreállító érműtétre várt. A betegek csaknem felénél (46,1%) cerebrovascularis keringészavar tünetei indikálták a preoperatív kivizsgálást. Az anaesthesiologiai alapvizsgálatok mellett részletes diagnosztika (terheléses EKG, coronarographia, Holter-monitorozás) történt. A műtétek túlnyomó többsége az utolsó három évben eversios technikával, minden esetben noninvasiv hemodinamikai monitorozás (transoesophagealis dopplerrel [ODM II]) mellett történt.

Posztoperatív eredményeik megfelelnek a hazai és nemzetközi követelményeknek. Eredményeikkel azt bizonyítják, hogy széleskörű preoperatív kivizsgálás és előkészítés, intraoperatív monitorozás, precíz és korszerű műtéti technika birtokában ilyen magas rizikófaktorú beteganyag esetében is tartható a nemzetközi standard.

A Willis-köri kollaterális kapacitás vizsgálatának klinikai jelentősége. Hogyan hasznosítható a mindennapi érsebészeti gyakorlatban egy matematikai alapú keringés-élettani modell?
Magyar Sebészet 2001;54(2):110-114 Magyar Sebész Társaság

A Willis-köri kollaterálisok kapacitása alapvetően meghatározza a carotis endarterectomiák intra- és posztoperativ neurológiai szövődményeit. Célkitűzés: A cerebralis hemodinamikai viszonyok vizsgálata matematikai alapú keringés élettani modell segítségével. Betegek és módszerek: Négy, moribund állapotú cerebro-vascularis beteget vizsgáltunk transcranialis színkódolt duplex szonográfiával. Carotis kompressziós tesztek segítségével vizsgáltuk, hogy a Willis-köri kollaterálisok funkcióképesek-e. A betegek halála után a Willis-köröket eltávolítottuk, meghatároztuk az egyes érszegmentumok hosszát és átmérőjét. Az adatokat egy matematikai alapú keringés élettani számítógépes modellel dolgoztuk fel. Eredmények: A nem funkcionáló kollaterális erek esetében az érátmérő 0,4 mm, míg a működőképesek esetén 0,7 és 0,8 mm volt. Abban az esetben, ha a Willis-körben az a. communicans anterior nem funkcionált, az agyat ellátó végartériákban a vérátáramlás a kritikushoz közeli volt, különösen abban az esetben, ha a szisztémás artériás középvérnyomás 70 Hgmm volt. A legkritikusabb keringési státuszt egyik oldali carotis occlusio, ellenoldali súlyos stenosis és egyidejű nem funkcióképes a. communicans anterior esetén figyeltük meg. Következtetések: A matematikai modell segítségével az érátmérők és a szisztémás vérnyomás ismeretében az egyes érszegmentumok véráramlása kiszámítható. A módszer lehetőséget nyújthat carotis endarterectomiák előtt a kirekesztés fázisának modellezésére.

Femurcondylus exostosisa okozta arteria poplitea sérülés ritka esete (Esetismertetés)
Magyar Sebészet 2001;54(2):115-117 Magyar Sebész Társaság

A multiplex exostosisok szövődményei ritkák és az irodalomban csak elvétve található ezekről közlés. Esetünk ismertetését raritása miatt tartjuk indokoltnak. Tizenhét éves nőbeteg ismert multiplex exostosis miatt az Ortopédiai Klinikán állt gondozás alatt. Felvételét megelőzően a bal comb distalis harmadában hirtelen kialakult csecsemőfejnyi fájdalmas duzzanat miatt részletes kivizsgálás történt (csont rtg., angiographia, MRI).A vizsgálatok a lágyrészduzzanat hátterében pseudoaneurysmát vetettek fel, egyidejűleg fiatalkori csonttumor lehetősége is felmerült. A műtét során a femur distalis medialis condylusán lévő hegyes csontkinövést találtunk, amely sérülést okozott az arteria popliteán és ebből alakult ki az álaneurysma. Konklúzióként arra szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy az ilyen esetek ellátásában érsebészeti team közreműködése is szükséges.

A MIBI szcintigráfiA MIBI szcintigráfia szerepe az emlőrákok korai diagnosztikájábana szerepe az emlőrákok korai diagnosztikájában
Magyar Sebészet 2001;54(2):118-122 Magyar Sebész Társaság

A szerzők a MIBI szcintigráfia helyét vizsgálják az emlőtumorok korai diagnosztikájában. A korai diagnosztika fontosságát kiemeli az a tény, hogy az emlőtumor a méhnyakrákot megelőzve a legnagyobb morbiditású és mortalitású daganatos megbetegedés a magyar női populációban. Negyvenkét emlőtumor miatt operált betegnél végeztek retrospekív vizsgálatot, amelyben a mammográfia és a szcintigráfia találati pontosságát vizsgálták a szövettani diagnosissal összehasonlítva. Beteganyagukban szcintigráfiás vizsgálataik szenzitivitása 69%, specificitása 42%-nak bizonyult. mammográfiás vizsgálataik esetében a szenzitivitás 74%, a specificitás pedig 61%-os eredményt adott. A szcintigráfiának jelentős kiegészítő szerepe van a mammográfia mellett az emlőrákok diagnosztikájában. A mammográfiának, mint elterjedt szűrőmódszernek az uralkodó helyzetét nem válthatja fel sem eredményei, sem költségessége miatt, azonban szelektált betegcsoportban segít felismerni az emlőtumorokat s ezáltal elkerülni a felesleges műtétet vagy tűbiopsziát. Eredményeik alapján nagy diagnosztikus többlet információt ad a T1b és főleg a T1c stádiumokban. Így leginkább a fizikális vizsgálattal vagy a mammográfián felfedezett egy centiméternél nagyobb elváltozások kiegészítő vizsgálatára javasolják azokban az esetekben, ahol a malignitás mammográfiával nem megítélhető, vagy közepes rizikóval merül fel.

Szemléletváltozás az emlőrák sebészi kezelésében
Magyar Sebészet 2001;54(2):123-125 Magyar Sebész Társaság

A közleményben áttekintjük a Klinikánkon 1991-2000 között emlőrák miatt végzett műtéteinket a radikalitás változása szempontjából. Míg 1991-ben 103 beteget operáltunk emlőrák miatt, és ebből 26 esetben, azaz 25%-ban végeztünk emlőmegtartó műtétet, addig 2000-ben már 160 emlőrákos betegből 143 esetben történt emlőmegtartásos műtét, azaz 87%-ban. A fenti jó eredményekhez hozzájárult a városunkban 1981-óta fizikális vizsgálattal és 1998-tól mammográfiával is végzett emlőrák-szűrés. Az 1991-1994 között végzett emlőmegtartásos műtéten átesett betegek ötéves túlélése 90%-os, a lokál recidíva 6%-ban fordult elő. A fentiek alapján a módszert másoknak is ajánljuk.

október
  • H
  • K
  • S
  • C
  • P
  • S
  • V
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31